Eljött a Facebook, eljött az idő, hogy regisztrálj... és elakadtál a kérdésen, hogy milyen iskolai végzettséged van. Természetesen nem írhattad be, hogy négy általános, plusz az apró. Nem, ezt azért megtartottad magadnak. Valahogy meg kellene kerülni ezt a lépést. Évek óta mondogatod magadnak, hogy az iskolai bizonyítványok semmit se érnek. Évek óta próbálod elhitetni magaddal, és a környezeteddel, hogy a tanulás nem ad semmit, amit az életben felhasználhatsz. Neked nem kell a kovalens kötés, lószart. Te az Igazságot tanulod, amit a tudomány el akar tőled titkolni. Olyan csoportokba lépsz be, ahol sokszor írnak idegen szavakat egymás után, mert az olyan tudományosan hangzik. Aztán elkezded másolni ezeket a szavakat, mert akkor te is tudományosnak hangzol. Már megtanultad, hogy Jézus Krisztus magyar volt, mert a mamája olasz. Számodra ez nem képzavar, mert szerinted minden olyan nép, aminek a zászlajában piros, fehér és zöld színek vannak, az magyar. Az is természetes, hogy a Föld lapos. Minden csoportba belépsz, amelyikben benne van(nak) a "táltos", a "suba", és az "ősi magyar" kifejezések. Ha valaki megkérdezi, hogy kire szavazol, akkor sejtelmesen elmosolyodsz, de belül ugrálsz örömödben, hogy kinézték belőled: ismered az x-et. A választ természetesen a csoportokból szeded, amelyeknek tagja vagy, mivel fogalmad sincs, hogy mi az a választás. "Orbánnak turul van a homlokán", vagy "Orbán nem egy, hanem NÉGY őrangyallal jött a Földre és az ország mind a kéccáznyócvan őrangyala összefogott érte!" No, már meg is van a jelölted. A 2rulehomlok nem hazudhat. Az angyalok meg pláne nem. De várjunk csak! Ránézel a csoportodban a követők számára és rájössz, hogy nyolcszázezer ember hisz a laposföldben. Azannya. Ez nem jó, te nem egy akartál lenni a sok közül, hanem csak egy. Úgy önmagában. EGY. Ezért összeszeded magad, összeollózod a legjobban tetsző szavakat és kiírod egy csoportban: "A tudósok ledöbbentek!!! Holografikus mátrix, quantumgyógyítás, Jézus kezével, Mária Magdolna segítségével, és közben Uriel arkangyal püföli a szarvasos sámándobot".... Szorongva figyeled a lájkok számát... egy... kettő.... Az ötödiknél durrantod a pezsgőt, amit a szüleid akkor vettek, amikor általános iskolába kerültél. Úgy gondolták, hogy a ballagásodon felbontják. Akkor nem volt rá szükség. OKOS VAGYOK!!! Ugye mondtam, hogy nem kell iskola!!! Eljött az idő, hogy újra elgondolkodj azon, hogy mit írj az "iskolai végzettsége" rovatba. Merengve, borongva a távolba veted a tekinteted. Elfelhősödik a homlokod, és vigyázva, hogy senki se lássa, egy könnycseppet törölsz ki a szemed sarkából. Élek! Igen, élek, minden akadály dacára még mindig itt vagyok! Minden rohadt nyelvtannáci engem támad, mert nem tudom leírni a kötőszavakat se rendesen, de ezt is túléltem! Van munkám! Köz! De ha nem lenne, akkor is megélnék! Mert én a jég hátán is! Igen!! Itt a válasz az összes kérdésre! (Mi a franc az a negyvenkettő?!) Hiszen én az ÉLET ISKOLÁJÁT JÁROM!!! Ahol Isten a tanár! Remegő kézzel írod a megfelelő helyre. Remek! Identitást találtam magamnak!
Most, hogy idáig eljutottál, kérdeznék valamit. Mi a francot jelent ez? Voltál éhes? Voltál szomjas? Elhagytak? Dolgozol? Fizeted a rezsit? Gyereket nevelsz? Beteg vagy? Nincs hol laknod? (Akkor talán nem facebook-oznál) Szegény vagy? Meghalt valakid? Fázol? Meleged van? Nem telik ruhára, cipőre? Kirekesztett a társadalom? Most tedd a szívedre a kezed. (Vagy legalábbis oda, ahol sejted a szívedet.) Van-e olyan dolog, amit csak te és az iskolatársaid tapasztaltak meg?
Megtaláltam a Facebook-on: "Az Élet Iskolája, ahol Isten a tanár. Minden idők leghosszabb iskolája, ahol csak kevesen tudnak lediplomázni" Mondd, mi a követelmény a diplomához? Az élet? A halál? Hm?! No mindegy. Én mindenesetre gratulálok: elérted egy gyűrűsféreg szintjét. Elvégre az élet iskoláját járja ő is.  

-%%&&#@>!!@@&##!!!
-Drágám, őszintén sajnálom, hogy feldaraboltam és megettem a családodat...
-Te miről beszélsz, csak a zoknidat hagytad a... ó...

-Ön a rendőrséget hívta, mi a panasza?
-Jó napot! Özvegy Magyarné vagyok, Gurulóstarhonyapusztáról beszélek! Kérem jöjjenek azonnal, migráncsok vannak a faluban!
-Lassabban kérem, mondja el, hogy mit lát!
-Kérem, én a szomszédos Magyarakarattyáról itt járok át a piacra. Ma is így volt, sajnos teljesen kifogyott a veremből a krumpli. Elvették a földem egy részét, Mészáros úré lett, de így legalább magyar kézben maradt. Örömmel adtam oda, mert a fiam így tud dolgozni nála. Nem sokat fizetnek neki, de hát elég nekünk a kevés is, csak az országunk boldoguljon. Visszafele jövet megláttam egy padon négy kendős némbert! Kérem, azonnal vigyék innen őket, teljesen félelmetes az utcakép tőlük! Olyan sötét, gyűlöletes pofázmányuk van!
-Írja le őket!
-Hát, hogy is mondjam. Sötét ruha, teljesen eltakarja az egész testüket, a fejükön kendő és ülnek a padon!
-Fegyvert lát náluk?
-Nem, nem hiszem! Úristen! Az egyik egy kardot fogott és fenyegeti a gyerekeket az utcán!!! Rikácsol! Üvölt!
-Mondja el, hogy pontosan hol van!
-A Kossuth utcán vagyok! El se téveszthetik, nincs több utca a faluban!

Mi Atyánk, aki ott vagy, ahova vágytál,
megszenteltetett a te neved;
eljött a te országod;
meglett a te akaratod,
amint kiejtetted a szádon, hogy:
"akarom, most akarom, mindent akarok, azonnal!"
Mindegy milyen áron,
egy országot a Földről,
és egy darabot az mennyből is.
Mindennapi kenyerünket majd megadják
a civil szervezetek az ingyenkonyhán, amíg engeded.
Bocsásd meg a társaid vétkeit,
miképpen mi is megbocsátunk, a Soros vétkéért,
hogy a személyedben egy kígyót ölelt a keblére;
és ne vígy minket kísértésbe,
amikor a romlott nyugati sátán, egy élhető országot kínál lakhelyül
a gyermekeinknek és az unokáinknak,
de szabadíts meg a háborúból menekülő, árva, sérült gyermekektől!
Mert tiéd ez az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké!
Ámen.

Tegnapelőtt elmentünk venni egy sonkát. Megkérdeztem, hogy melyik a legkisebb. Lemértek kettőt-hármat, és egy 7,4 kilósnál maradtunk. Ez 2290 Ft/kg. ami testvérek között is a fene egye meg. Hát mindegy, régen ettünk már rendes füstölt sonkát húsvétkor, mindig csak azt a füstpácos vackokat vettük. Én magamhoz öleltem, mint egy csecsemőt és mondtam neki, hogy "gyere kicsim, apu most hazavisz". Az eladó hölgy kicsit kinevetett. Sebaj. Aztán megkérdezte, hogy az úr akar még valamit? A feleségem válaszolt, hogy "remélem nem". Ekkor megszólalt az úr balról, hogy csak a zsírt. Nem égtünk jobban mint a rongy. Észre se vettük, hogy van ott valaki. Gondolom amikor átgázolnak rajtam az emberek, nekem is hasonló lehet a kisugárzásom. Hazaértünk és gyorsan eljutottunk a "miért nem vesznek sonkát a panellakók?" találós kérdés megfejtéséhez. Hát nincs hova tenni. Ezért feltettük a szekrény tetejére. Valamiért Gina cica felszokott az asztalra, ami közvetlenül a szekrény mellett van. Sőt, valamiért fel is akart mászni a szekrényre. Egész éjjel. Előttem van a kép, ahogy a hét kilós macska küzd a hét kilós sonkával.

 Az asszony megint hozta a formáját: kért egy DARAB karajt, erre a hentes hozott neki EGY darab karajt. Ha nem értenéd a különbséget: az egy DARAB az egész karaj egy darabja. Az EGY darab pedig egy karaj. Szóval hazatértünk egy folyóméternyi hússal. Már jártunk így, akkor három darabot kért... Rántott hús volt. Igen, szeretem a száraz húst, ez van. Meg rántott gomba. Az is volt. Nos, életem legdurvább refluxos rosszullétét éltem át az éjjel. Ha nem lett volna tele az összes arcüregem savval, akkor mentőt hívtam volna, mert annyira égett a szívem környéke, hogy joggal hihettem volna, hogy valami nagy baj van. Salvus víz befele azonnal, a párna ülő helyzetbe és próbálj meg aludni. Nem nagyon ment. Hatkor meg ébresztő, indulni kell az orvoshoz.
Csúcsforgalom stimmel. Balról süt a nap és jönnek az autók. Meg egy biciklis, akit nem vettem észre. Kikanyarodtam elé. És rámcsöngetett. Hát majdnem beleharaptam a nyelvembe a röhögéstől. Persze nagyon szégyelltem magam, nem szoktam én ilyet csinálni, de gondolom azért mindenkivel előfordul időnként. De érted: csengő...
Beértem az orvoshoz és rájöttem, hogy könyvet nem vittem. Ilyenkor nézem a padlót. Meg azt a sok orvostanhallgatót, akik úgy járkálnak, mintha minden sarokról azt várnák, hogy előttük terem egy professzor és kioktatja őket. Visszafogott, szinte suta járás, szelíd, félős arc... Gondolom szokatlan a klinikati környezet még. No, majd pár év múlva kinyílik a száj. "Nem azért tanultam hat évig, hogy maga mondja meg, hogy melyik lábát kell levágni! Upsz, kedves uram, az a láb, ami térbeli helyzetét tekintve máshol van, mint maga, igazából jó volt, de sebaj. Holnap eltávolítjuk a rosszat is... De igen! Én vagyok az orvos! Majd én tudom!"
Szóval ülök a váróban, nagy gyakorlatom van már benne. Jönnek-mennek az emberek. Bejött egy pár. Ez andrológus, szóval igazából férfigyógyász. Ehhez képest elég sok a nő. Gondolom azért valami mást is csinálnak, talán lombikprogram, vagy ilyesmi. Bejött egy pár. Mondhatjuk, hogy cigányok? Mindegy, már kimondtam. Szóval egy szép darab (nem a kigyúrt) kopasz férfiember, meg egy nő. A nő lehet, hogy nem volt cigány, de a lényeg szempontjából lényegtelen. Bejönnek. Hát a nő, valami hihetetlenül remek izléssel válogatta össze a ruháit. Adidas volt, tetőtől talpig. Bizony, később kitérek rá, hogy ez miért jó. Úgy az általános véleményem az volt, hogy ha nekem citrompofozó* cégem lenne, azért meggondolnám, hogy hova teszem ki dolgozni, mivel úgy nézett ki, mint akinek gondolkodni kell, hogy a jobb láb után melyiket kell előre tenni. De nézzük azt a komplét. ("Mi is a komplé? Klasszikus felfogás szerint olyan női ruha és kiskabát együttes, mely azonos anyagból készült. Modern változatban a ruha felett viselhetünk más anyagból készült, eltérő színű, mintájú blézert is, a lényeg, hogy az anyagok, színek és minták harmonizáljanak.") A cipő, ahogy említettem, Adidas. Rózsaszín. A nadrág is Adidas. Fekete alapon piros a három csík az oldalán. A felső is Adidas. Szürke, narancssárga mintázattal. Majdnem kiütötte a szemem a harmónia. Oké, láttunk már rosszabbat is. Egyszer csak meghallottam a férfi hangját. "Tű.... Tűzjelző" Mondom baj van, ez felgyújtott valamit és ijedtében dadog.

Odakaptam a fejem, és kiderült, hogy csak a táblát olvasta fel, ami a falon volt. Aztán büszkén körülnézett. Egyedül voltam, szóval rám nézett. Én meg másfele. Véresre haraptam a számat, de nem nevettem. (Ha nem harminc éves lennél, ezért adnék egy hármast. Így inkább ülj le fiam, egyes.) Jött a következő pár. Ránézésre egy a tízes éveinek végén járó srác, meg talán az idősebb, vagy a hasonló korú de jóval kiéltebb párja. Hát ők voltak gazdagék. Gondolom. Abból, hogy hozzám még nem vágott senki pusztán jószándékból Nike Airmax cipőt. Azt jó sok pénzért szokták dobálni. Ezeket is megnéztem magamnak. A nő aránylag normális ruhában volt, (mondjuk nem nekem, de a mai elfogadott öltözéknek megfelelt). Nyilvánvaló, hogy nem ő jött az orvoshoz. A srác a tréningruhában, az.   Mert hát mi másban járnának emberek orvoshoz. De ez legalább egy igazi teljes értékű egységes ruha volt. Fekete Adidas. Szürke Nike cipővel. Ezt majdnem annyira fájt látni, mint a kínaiban kapható ugró pumával jelképezett "Nuna" feliratú szabadidő ruhákat. Aztán sorra kerültem. Az ajtóig. Ott közölte az orvos, hogy nincs még eredmény, majd egy hét múlva menjek újra. Aludtam volna tovább inkább.

*A századfordulón citrompofozónak nevezték az utcaseprőket, mert a fő elfoglaltságuk az volt, hogy a lóbogyót megpróbálják egy rőzseseprűvel a lapátra terelgetni.

Olvastam ma egy jó cikket.
http://jogespszichologia.hu/2017/03/27/ertelemnelkuliseg-eletnelkuliseg/
Értékek.. Mi az érték? Milyen értékei lehetnek egy embernek? Mit tudom én...
Szabadság: mi a szabadság? Szabadon lélegezhetsz, mehetsz, ahova akarsz, azt teszel amit akarsz? Most ne menjünk bele az illegális dolgokba, nem a törvénybe ütköző dolgokra gondolok, ha azt mondom, azt tehetsz, amit akarsz. Szabad vagyok, mert nem vagyok börtönben? Börtönben vagyok. Bebörtönöz egy test, egy életmód, egy anyagi világ. Érted: "anyagi". Mindenhez jogod van, amit meg tudsz fizetni. Ráadásul a szabadság egy olyan embernek, aki a négy (beton)fal között éli életét, nem egy nagy érték. Szabályos életmódot folytatok, mondhatni szabályozottat. Adott időben gépezek, adott időben alszok, adott időben eszek. Persze még mindig nem nevezhetjük börtönnek, mert én eltérhetek a rutintól.
Egészség: mindenki sokra tartja. De hidd el, ha beteg vagy, egy idő után ez már csak egy állapot. Alap, amiből kiindul minden cselekedeted, vagy éppen annak a hiánya. Nem más a betegség, mint az egészség, leglábbis értékek szempontjából. Ha pedig túl sokáig tart, remény nélkül, akkor már nem egészséget akarsz, hanem halált.
Boldogság: tegye fel a kezét, aki ezt egyáltalán meg tudja határozni. Öröm? Az nem lehet ugyanaz. Az öröm elérhető, azt nem kell keresni, csak ha éppen depressziós vagy. Egy egészséges elme bármikor képes örömet találni. De az öröm nem boldogság. Folyamatos öröm meg nem létezik, nem örülhetsz folyton egy kifutott tejnek, mert a végén nyálcsorgató intézetbe kerülsz és papiztatni fognak.
Szerelem? A nagybetűs? Mi az? Meddig tart? Számomra sokkal fontosabb a szeretet, az összetartozás, mert az a nagy lángoló hülyeség, amit ma szerelemnek tartanak és leöntenek egy halom rózsaszín, csillogó flitterrel, az inkább csak egy médiatalálmány.
Szeretet. Igen, itt már közelítek a saját értékeimhez. DE. Szeretem az állatokat. ÉS nem szeretem az embereket. Sok jót nem kaptam tőlük, akkor meg mit kínlódjak a saját érzéseimmel? Kizártam.
Mi az érték? Egy érték előállítási értéke mennyibe kerül? Megfizethető egy érték? Megvehető? Megtalálható? Vagy mit lehet vele csinálni? Egy-két érték mentén élni az életet, nem ugyanaz a börtön, mint amikor értékek nélkül éled az életet? Amikor felkelek, azért kelek fel, mert már nem tudok aludni... Nem nagy dolog, nem az a világrengető ébredés, hogy: IGEN, EZ AZ A NAP!!
És mégis, értéket kaptam. Akkor, amikor már lemondtam róla, akkor, amikor már elfogadtam, hogy a világ összes értékét pénzben mérik, és megvehető. Barátságot kaptam. Olyan emberek barátságát, akik nem láttak, úgy barátok. Tőlük lehetnék én a Notre dame-i toronyőr, akkor is csak segíteni akarnának. Értéket találtam, mikor rájöttem, hogy bármit elmondhatok, mert van, aki meghallgat. Nem kell több, de mégis többet adnak, mint a részletek összességét. Kimondhatom azt, ami nagyon bánt, meg azt, aminek nagyon örülök, mindenképpen támogatást kapok. Együtt örülnek az örömömnek, segítenek, ha elönt a sár. EZ az érték. Visszatérnék a "szeretethez", de az elmúlt 20-25 évben annyira elcsépelték ezt a szót, hogy lassan másik szót kell erre keresni, ha a valódi értelmét akarnánk megfejteni.

Gondoltam megpróbálom megírni egy napomat. Igaz, már fél tizenkettő, de mindegy, olyan sok minden nem történt, hogy ne tudjam észben tartani. Felkeltem hatkor. Gyógyszer be, vécé, gép bekapcs, pár oldal megnéz, megint vécé. Ez minden reggel így megy. Utána jöhet az első kávé. Lassan megszokom, hogy csak a gyógyszer bevétele után fél órával lehet kávézni, de néha csalok. Ma nem. Megnéztem a tegnap felírt meccseket, hogy mit hoztak volna, vagy mit vittek volna ki a kasszából. Igazság szerint rövid ideje tesztelem a mostani stratégiákat, de ígéretesnek látszik, ha nem akarok hirtelen ezreket keresni velük. Ötven forint nyertes meccsenként tökéletes a tesztfázisban. Közben bevettem a következő adag gyógyszert, kivételesen ismét két nyugtatóval, mert nem vagyok jó formában. A nyugtató nem csak nyugtató, hanem görcsoldó is. Sokszor nem azért kell a kettő, mert ideges vagyok, hanem azért, mert annyira feszült vagyok lelkileg és fizikailag is, mint egy megfeszített íj. Ilyenkor fizikai fájdalmat is szoktam érezni, fejfájást és hasonlókat. Leginkább a tarkóm és a nyakam izmai vannak beállva. Ránéztem a múlt héten kigyűjtött meccsekre és elég durva pofáncsapás volt, hogy jelentősen több mérkőzés van ma, mint amit a múlt héten mutatott a tippmix. Levontam a következtetést: egyszerre két-három napnál többet nincs értelme előre kiválogatni. Közben megtettem a vipbetadvice tippjét is, bár már a foghúzással egyenlő fájdalmat éreztem a kockázat láttán. Nem tudom, hogy mikor álljak le vele, egyszer már elszórtam egy csomó pénzt, mert vissza akartam szerezni azonnal mindet. Önfegyelem kell, de nem csak az: valami stratégia, hogy mikor hagyjam abba.
Ginán, a kisebbik macskán megint van gallér, mert ismét sebes lett a szemöldöke. Ma megpróbáltam levenni róla, de kettő perc alatt kimarta a már begyógyult sebet, így visszatettem rá. Holnap ismét próbálkozunk. Néhány sort is elolvastam a könyvemből, az most töltőn van, mert merül. Még mindig bírja egy-két hétig töltés nélkül, pedig nálam nagyon sokat van használva. Egyszer szeretnék egy olyat, ami megbírkózik a legelterjedtebb formátumokkal, mert ez a prc, mobi páros nem elég. Igazság szerint jobb lenne egy olyan, ami a fényképezett, fénymásolt szövegeket is meg tudja mutatni olvashatóan, de ez szerintem csak nagy méretben lehetséges, azért meg nem fogok húsz collos olvasót venni. Jobb ez így, egy kézben elfér. Most elindulok tusolni, aztán ebédelni. Állítólag rá kellene szoknom a reggelire is, de azt elütöm kávéval. Két-három kávé, cukorral, tejporral elég lesz, nem fogom tetézni még reggelivel is. Muszáj fogynom, de ami a legdühítőbb, hogy heteken keresztül egyetlen menüt ettem kétfele osztva és mégse fogytam egy dekát se. Mindegy, valahogy majd megmagyarázom az orvosoknak, hogy nem megy, de úgyse fogják elhinni. Az elmúlt héten az asszony szabadságon volt, egy kicsit elengedtem magam, de most visszaállok a rendes (kevés) kajára. Kaja után aludni fogok remélem. Ha az agyam hagy, akkor jókat szoktam szunyálni, ha nem hagy, akkor csak fekszek és gondolkozok. Ma olvastam Mosolyka egy írását, amiben arról írt, hogy hullámvölgybe került, elveszítette a mosolyát. Ez az a pont, amikor elkezdem követni. Soha sem hittem azoknak az embereknek, akik azt mondják, hogy mindig, és minden helyzetben boldogok és elégedettek. Baromság. Karok és lábak nélkül élni nem leányálom, ahogy az a szerb (horvát, bármi) ember is eljátssza, hogy ő mennyire humoros és boldog... No mindegy, ne menjünk bele. Még egy egészséges, gazdag és boldog embernél is előfordulnak hullámvölgyek, nem, hogy egy olyan embernél, akinek valami baja van. Bármi, nem feltétlenül gondolok fizikai problémára. Lehet pénzügyi, ami nem enged lazítani egy percig se. Ahogy családok milliói élnek úgy, hogy a napi vásárlás is valami küzdelem a szeretném, és az "erre telik, ezt kell szeretni" között. Kurva szar, én már csak tudom. Folyt köv. ha köv. Remélhetőleg semmi említésre méltó nem fog történni, vagy ha már igen, akkor legyen az végre pozitíív.

Basszuska, ez az alvás egy kicsit tovább tartott, mint amire számítottam. Mondjuk a két nyugibogyó és az elmúlt három-négy nap folyamatos csavargásai egy kicsit kivettek belőlem. Most neki kellene feküdni egyszerre mindennek, de hát alig élek. Fel kéne töltenem egy-két könyvet az olvasómra. Mondjuk kezdem ezzel....
Folytattam egy mosogatógép pakolással. Nem azért, mert szeretem, de muszáj néha valamit csinálni.
Csak tudnám, hogy miért?
Mondhatni eltelt ez a nap is. Nem várok semmit, ami hű, de feldobná. Keresem az egyetlen üdvözítő megoldást tippmixre, de abból eddig még nem lett semmi. Hát, ez van. Majd jön az asszony, eszünk, lefekszünk, én tévézek hajnalig, aztán alszok és kezdődik elölről a nap. Bár ha holnap jobb idő lesz, akkor nekivágok cipőt csináltatni, meg bejelentkezni a fürdőbe gyógyúszásra.

Jó régen nem jártam erre. Töröljem, ne töröljem? Szóval elmegy a marha az orvoshoz nagy hévvel, mert életmódváltásra készül. Írat gyógytornát, gyógycipőt, gyógyúszást. A közgyógy meg kurvára le van járva. Sebaj, elintézzük, megjön időben. Meg hát. Csak még nem érvényes. Sebaj, majd átíratjuk az összes kicseszett receptet, kezelőlapot, meg minden szart. Új időpont, új égés, mert a régiek még nincsenek elegen. Miért égsz? Ja, mert oda kell menni az orvoshoz és megmondani neki, hogy a nagy úszós, gyógytornás életmódra nem telik, bassza meg. Mondtam már, hogy szemüveget kellene hordanom? Mit tudom én, biztos nem. Szóval fel van írva, de tudod te, hogy mennyi egy kurva kibaszott szemüveg? Életmódváltás, mi?! Belenéztem a kocsim motorterébe. A tornyok gumibakjai köszönik szépen, teljesen szét vannak szaródva. Számolod a forintokat? Én már nem. Szarok az életmódváltásra, ha ennyire rohadt drága. Visszazárom magam a lakásba és hallgatom a baszadék szomszéd irgalmatlanul idegesítő zenéit. Amíg újra el nem kap az ideg, és le nem megyek hozzá, de most már nem leszek olyan finom, mint legutóbb. Nem kérni fogok és nem szájjal. Beleverem a kurva pofájába, hogy ne felejtse el még egyszer, hogy nem kedvelem, ha akkor és olyan zenét kell hallgatnom, amikor, és amit nem akarok. Az isten se tudja már, hogy hova kell vessző, hova nem. Leszarom. Kiesnek a fejemből a szavak, a nevek, az időpontok. A helyesírás is. A jövőre vonatkozó remények is. Elolvastam egy valag könyvet, már nem is követem. Várjunk csak... Megvan. Terry Pratchett zseniális, talán a legjobb a témában. Az ember behu a röhögéstől. Ezeket a képeket meg valahogy soha nem sikerül beszúrni rendesen, össze-vissza állnak, mint a közmondásos tanyakerítés. Jó lenne élni egy kicsit.

Kedves naplóm!
Na ezt a hülyeséget... Szóval eltelt egy kis idő, mióta írtam, pedig a pszichiáterek szerint segítene, ha minden nap kiírnám magamból a feszültséget, de én továbbra is inkább "kihallgatom". Zene, zene.
Sok az írni valóm, de a szokásos szakadozott, töredezett, rendezetlen gondolatok közül nem tudom, hogy mit rángassak elő.
Nem érzem jól magam és átgondoltam, hogy mi segíthet. Ezzel egy sakkjátszma közepén találtam magam, ahol Isten, vagy a sors játszik és betegségek a bábuk.
Akkor kezdjük az elején és lépjünk. A pajzsmirigy miatt megdagadsz, mint a lufi. Keveset kell enni, de valami oknál fogva minden délután rosszul vagyok és remegek az éhségtől, pedig nem vagyok cukros. Ok, csak egy pár falatot, hogy ne legyél rosszul. Két hét után már észreveszed, hogy nem tudsz egy helyben álldogállni, folyamatosan "táncolni" kell, hogy ne dőlj el.
Persze, Isten lépett és nem a zsírt fogyasztja a testről, hanem az izmot. Azt a keveset. Így még mindig dagadt vagy, de leglább már tényleg szükséged van a botra még az álláshoz is.
Te lépsz, mozognod kell, hogy az izmaid állapotát fenntartsd. A mozgás fél óráig csak a tartalék energiát égeti el, majd egy fél óra múlva "nyúl hozzá" a zsírhoz.
Isten lép, olyan lábat és gericet ad ajándékba, hogy öt perc szobabicikli, vagy öt perc séta után a derekadat fogva sántikálsz el az első ülőhelyig és leülsz pihenni.
Te jössz. Összeszorítod a fogad, azért is túléled. Mozogsz, amennyit tudsz.
A dagadtság miatt a test által tesztoszteron egy része zsírrá válik, mintha nem lenne amúgy is elég zsír rajtad. Ezért tesztoszteronkezelést kapsz.
Ettől viszont extrém magasra nő a vörösvértestszám a véredben, az orvos gyógyszert ír(na) fel rá, de...
...Isten lép, adott neked egy refluxot, amitől a gyomrodtól a nyelőcsövedig teljesen tele vagy felmaródásokkal és sebekkel, így a gyógyszert nem szedheted.
Te lépsz, meg kell kérdezned az orvost, hogy ennek jót tesz-e a mozgás, vagy inkább hanyagoljuk. Mindegy, vannak természetes vérhígítók, hátha segít, elkezded szedni. Addig is tegyél valamit a vérnyomásoddal, mert így magas és az orvos utasítására nem szabad 140/90 fölé engedni, akkor már gyógyszert kell rágni.
Isten már lépett, a vérsűrűséggel, most röhög, hogy folyamatosan rágod a gyógyszert.
Te lépsz, még mindig mozgásra gondolsz? Igen, az jót tesz a vérnyomásnak. HA eléred a 140-160-as pulzusszámot, de
Isten lépett és az orvos által közölte veled, hogy 120 fölé nem engedheted a pulzusodat.
Sok sakkot kaptam már, de levontam a következtetést. Az életmódváltás nagy szenvedéssel és fájdalommal jár. Minden ellened dolgozik, még az is, ami amúgy melletted kellene, hogy álljon. A mozgás jó, de áldásos hatása csak akkor van, ha kihasználhatod. Te meg úgy érzed magad, mint amikor a tányér ételből csak egy falatot ehetsz és azt várod, hogy ettől majd jóllaksz. Most várom a következő lépést, amit a sors fog megtenni. És hidd el, olyat fog lépni, ami egyáltalán nem fog tetszeni. Nyolcadikán szemészhez megyek, mert tíz évvel ezelőtt cisztát találtak rajta és azt mondták, hogy nem kell vele csinálni semmit. Hát azóta egyre rosszabb, most már homályosan látok a jobb szememre. Áprilisban kardiológia: csak remélem, hogy nem nőtt újra a szívem, bár a tünetek alapján kénytelen vagyok arra gondolni, hogy igen. Eközben Rogán Antal.... Hagyjuk.

Kaptam úszójegyet, beutalót gyógytornára és még cipőt is írattam, ezután meg közölték, hogy lejárt a közgyógyom, mindenért fizetnem kell. Nagyszerű. Most rohamléptekben intézem a közgyógyot és reménykedek, hogy utólag kijavítják nekem a recepteket.

A kocsim már 95 kilométeren elfogyaszt ötezer forintot, de a busz nem jöhet számításba. Utoljára majdnem fellöktek rajta, ráadásul rosszul is lettem. Valamit tennem kellene vele, de pénzhiány van, a szerelő nem dolgozik ingyen és az alkatrész se akciós parizer. Kellene olajat cserélni, szűrőket, de így csak megyek vele és sajnálom, hogy nálam kell élnie, mert semmi jót nem kap tőlem. Csak utálatot és hajtást. Továbbra is robogóban gondolkozok a nyárra, de ami jön a vámon, az elmegy a réven. Ha bérelek egy helyet, ahol tarthatom, akkor máris többe kerül a dolog, mint az autó tankolása. Persze azért a robogónak más előnyei is vannak, de egyelőre csak az anyagi előnyöket nézem. Ami jelen esetben hátrány.

Azért történt jó is: beíratkoztam a Mozgáskorlátozottak egyesületébe, így 500 forintért úszhatok egész nap, ha akarok, ellentétben a másik fürdő úszójegyével, ami 700 forint és csak reggel 7-9 között lehet használni. Ráadásul közelebb van ez a fürdő, ami azért sokat jelent benzinben. Majd meglátjuk, hogy lesz-e akarat és kitartás, vagy ismét csak depresszió és bezárkózás.

Utolsó írásom óta kiolvastam még néhány könyvet. Ha rendesen be tudnám szúrni a képeket, annak biz' nagyon örülnék.

Tegnap voltam a sorstársi tanácsadónál. Azt hiszem mindent megcsillantott előttem, amit akartam kérdezni. Sport, társaság, programok, úszás!, beszélgetés. Kérdés, hogy lesz-e olyan a társaság, amit szívesen látogatok. Lesz-e olyan, hogy szívesen indulok el, várakozással, örömmel. Vagy a szokásos: igen, igen, igen, aztán, ha indulni kell, akkor jaj, nincs kedvem, beteg vagyok, fáradt vagyok. Majd látjuk. Mindenesetre valami mozgást kellene csinálnom, mert beledöglök, ha nem teszem. Kaptam házi feladatot is: az emailt, amit írtam, mikor nagy hévvel jelentkeztem egy tanácsadásra, ki kell értékelnem, hogy miért negatív minden mondata. Hát szerinted? Ha minden oké, akkor ki akar tanácsadásra menni?
Orvosnál is voltam, sűrű a vérem az injekciótól. Írtak fel vérhígítót, de félek beszedni. Ez az orvos nem tudja, hogy mindenféle fekélyem van, de nem is úgy tűnik, mint akit érdekel. Majd megkérdezem a háziorvosomat, bár tudom a választ: felírták, szedje. Ha belegondolok, hogy ilyet már akartak felírni, de mikor mondtam a fekélyt, akkor inkább lemondtak róla... Mindenesetre ha elkezdem, szinte biztos, hogy dupláznom kell egy darabig a nyugtatót.
Kiolvastam a Setét Torony befejező részét. Egy kicsit javított a helyzeten King azzal, hogy leírta: ő is csak átengedi magán a történetet, nem ő a világok istene, de nekem ez akkor se tetszik. Egyébként jó történetek, csak ha van tüske, akkor van tüske. A befejezés viszont zseniális, nagyon tetszett. Minden másra számítottam, csak erre nem. A legutolsó utáni regényt olvasom most, az "Átfúj a szél a kulcslyukon" címűt, de valahogy nem érzem, hogy bármi köze lenne az eredeti történethez. Nekem abban sem volt hézag, nem éreztem, hogy valami kimaradt volna. Ez egy mese, egy önálló történet a főszereplőnk múltjából. Nem látom be, hogy miért kellett a sorozatba illeszteni utólag. Kicsit unalmas is, mert az ember azt várja, hogy a történet szálát veszi fel, ha már a sorozat része. Mindegy, ne fanyalogjunk.